Rajzpályázat

Kézműves csodák a Helyesen magyarul rajzpályázatán Papp Kámeától

Manós, névre szóló könyvjelzőt kapnak a rajzverseny azon résztvevői, akiknek alkotásai bekerülnek a Helyesen magyarul téli nyelvi foglalkoztatófüzetébe

Mivel nagyon szeretek adni, úgy döntöttem, hogy karácsonyra meglepem a Helyesen magyarul olvasóit egy ingyenesen letölthető nyelvi foglalkoztatófüzettel. Illusztrációként stílusosan gyerekrajzokat terveztem, így kiírtam egy rajzpályázatot. És ha már verseny van, akkor illik díjat is adni. Kerestem a megfelelő ajándékot, amikor is rátaláltam Papp Kámea csodálatos könyvjelzőire.

Papp Kámea nevével, illetve a Kámea kézmű és ajándéktárgyak oldal termékeivel már találkozhattatok a Facebookon és vásárokon is. Most az alkotót szeretném bemutatni nektek.

Kámea! Mesélnél nekünk, hogy kezdődött a kézműves pályafutásod?

Papp Kámea, a Helyesen magyarul rajzpályázat egyik díjának alkotója
Papp Kámea, a Helyesen magyarul rajzpályázat egyik díjának alkotója

Nos, akkor belekezdek. Két fiammal a 16. kerületben élek. Tanítóképző főiskolán végeztem idegennyelv tanító szakon és ennek hozadékaként általános iskolásokat tanítok délutánonként.

Kétéves volt a kisebbik fiam, amikor megrémülve attól, hogy vissza kellene mennem dolgozni egy távközlési céghez, ahonnan gyesre mentem, kitaláltam, hogy képeket fogok készíteni decoupage technikával és vásárokban fogom árulni. 2008-at írtunk akkor.

Nagyon szerették a munkáimat, de jött a válság és következő évben már nem akartak az emberek ennyi pénzt fizetni a képekért. Én viszont mindenképp be szerettem volna jutni valamilyen módon az emberek otthonába, így mágnes méretűvé zsugorítottam a képeket. Óriási mennyiségű hűtőmágnest kezdtem készíteni a férjemmel közösen.

Papp Kámea manós könyvjelzője, a Helyesen magyarul rajzpályázat egyik díja
Papp Kámea manós könyvjelzője

Mint kiderült, gyönyörű könyvjelzőket készítesz, de ha információim nem csalnak, másfajta termékek is megtalálhatók a repertoárodban.

Magánéleti átalakulás után már nagyon lecsökkent a partnereim száma, ahová addig szállítottam a mágneseket, így át kellett alakítani a profilomat. Ekkor kezdődött egy új világ, fára és plexire kezdtem nyomtattatni.

Az értékesítés nem volt az erősségem, a területi képviselőség nem állt közel hozzám, zavarba jöttem, ha a termékeimet kellett bemutatni. És akkor elkezdtem a közösségi platformon körbenézni. Írva már nem jöttem zavarba, ha a termékeimet kellett bemutatni. 2018 szeptemberében létrehoztam a Facebookon a Kámea kézmű és ajándéktárgyak oldalamat, ahol egy év alatt közel 1000 fő követi a munkámat, 2018 októberében pedig a Mompreneurs csoport tagja lettem. Eleinte nehezebben léptem egyről a kettőre, de aztán sikerült kapcsolatokat kialakítani, ahol a partnerek igényeit sikerült kielégíteni.

Tehát a munkám többrétű. Saját termékek (fából, plexiből, valamint szezonálisan különböző virágkötészeti dolgok) és egyéni igények kerülnek ki a kezeim közül. Mellette a tanítást is folytattam.

Mondhatjuk, hogy a hobbid a munkád, vagy még máshol is dolgozol?

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert azt csinálom, amit szeretek, és közben a két fiam minden fontos eseményénél jelen tudtam lenni, ami örök élmény lesz mindhármunknak.

Hol találkozhatnak Veled a kedves olvasók?

A termékeimet a Kámea kézmű és ajándéktárgyak Facebook oldalamon /meg tudjátok tekinteni, és ha beleszerettek valamelyikbe, Budapest 16. kerületében, az otthonomban vehetőek át. Természetesen messzebbről is rendelhettek, örömmel postázom nektek a kiválasztott termékeket.

A Helyesen magyarul téli rajzpályázatának részleteit itt olvashatjátok.

A Helyesen magyarul nyelvtani foglalkoztatófüzet borítója
A Helyesen magyarul nyelvtani foglalkoztatófüzet borítója
Rajzpályázat

A csodatermő fa valóban csodákat terem

Skolik Ágnes meséskönyve is az ajándékok között lesz a Helyesen magyarul rajzpályázatán.

A Helyesen magyarul egy téli, anyanyelvi foglalkoztatófüzettel szeretné megajándékozni kedves olvasóit, amelyben csodás gyermekrajzok szolgálnak majd illusztrációként. Erre kiírtunk egy pályázatot, november 10-ig várjuk a téllel kapcsolatos alkotásaitokat. És természetesen a rajzokat gyönyörű ajándékokkal jutalmazzuk. Az egyik ezek közül Skolik Ágnes A csodatermő fa című, varázslatos mesekönyve. A szerzővel beszélgettünk.

Már sokan ismerik a nevedet, és egyre többen a könyveidet is. Mikor ragadtál először tollat (vagy billentyűzetet) és miért kezdtél el írni?

38 éves korom körül írtam meg a kiskutyánk naplóját, ez volt az első próbálkozás. Aztán jött néhány év szünet. A kutyanapló még nem jelent meg nyomtatásban. Amikor újra írni kezdtem, annak érdekes története van: tudni kell hozzá, hogy hímzőgéppel, varrógéppel dolgoztam akkoriban, és a nővérem megkért, hogy az ovis csoportjába készítsek egy falvédőt. Mindegy, miről.

Ekkor született meg a csodatermő fás falvédő és a hozzá való mese, hogy tudják az ovisok, hogy miért az van a falvédőn, ami. Nagy sikere volt a mesének, sokáig minden elalvás előtt ezt kérték a gyerekek.

Hogy miért kezdtem el írni? Három gyermeket neveltünk, akin lassan-lassan egyre önállóbbak lettek, nekem pedig egyre több szabadidőm lett. Eleinte ezeket a szabad perceket, órákat használtam ki az írásra, és mivel sok pozitív visszajelzést kaptam, több időt szántam a mesékre.

A Helyesen magyarul rajzpályázat egyik díjának felajánlója, Skolik Ágnes
Skolik Ágnes, A csodatermő fa és más mesék szerzője, az egyik díj felajánlója

Milyen témákat dolgozol fel a történeteidben?

Nagyon sokfélét. Amilyen sokféle az élet és a környezetünk. A legjellemzőbb a természet bemutatása, az állatok, növények élete, de van a történetek között népmesei elemeket tartalmazó mese, vagy például az emberi értékek – barátság, segítőkészség – fontosságáról szóló történet is.

Miért pont ezeket a témákat választottad?

Mert ezek állnak közel hozzám. Világ életemben falun, kisvárosban éltem, ez a természetes „élőhelyem”, ezt ismerem, erről tudok sok olyan dolgot, amit a gyerekek talán nem. Vagy legalábbis nem eléggé ismerik. Például, hogy a veteményesben melyik zöldség magját vetik először, és mit takarítanak be utoljára? Vagy hogyan kel ki a kiscsibe, hogyan lesz belőle kotlóstyúk stb.

Kik szerepelnek a meséidben?

Többnyire állatok, növények, de van, amelyikben csak színes ceruzák. Vagy egy szegény leány, aki világgá megy. A búzaszem, amiből kenyér lesz. A mackó, akinek varázsereje van. Vagy gyerekkorom félelmetes mozdonya, a 424-es. És ő is tud mesélni.

Ha jól tudom, nem csak meséket írsz. Milyen műfajban képviselteted még magad?

Novellákat, esszéket szoktam még írni. Van egy majdnem kész kisregény is, de az talán ebben az állapotban is fog maradni örökre. A novellák egy része a gyermekkori emlékeimet dolgozza fel, több történetet írtam az alatt a 7 év alatt is, amikor Németországban éltem, ezek az akkori életem epizódjait jelenítik meg. Aztán írtam antológiákba, pályázatokra is, és ezt az egész színes forgatagot egy novelláskötetbe rendezve, magánkiadásban jelentettem meg, Olasz vacsora címmel.

A Helyesen magyarul rajzpályázat egyik díjának felajánlója, Skolik Ágnes novelláskötete
Skolik Ágnes Olasz vacsora című novelláskötete

Van olyan téma vagy műfaj, amelyben szeretnéd még kipróbálni magad?

Nem, most nincs. Még a regényt sem érzem úgy, hogy ki kellene próbálni. Talán később, ha kinövök a gyermekkorból.

Egy csodálatos zalai kis faluban éltek a férjeddel, és mondhatni, önellátó gazdaságot tartatok fenn. Mesélsz nekünk erről a ti kis csodavilágotokról?

Ez tényleg csodavilág. Ez kicsi, zalai zsákfalu, ahol az állatok, madarak a közvetlen közelünkben élnek, nem lep meg, ha egy sas köröz a fejem felett, vagy róka jár a kertben. Sok éven át külföldön éltünk, és arra készültünk, hogy idehaza azt együk, igyuk, amit mi saját magunk termelünk meg. Márciusban költöztünk, hamar neki is álltam veteményezni, csirkéket vettünk, és leraktuk az önellátó élet alapjait. Sok minden megtermett a kertben, próbálkozom sajtot, túrót, száraztésztát csinálni. Sok zöldséget, kevés húst eszünk, házi készítésű szörpöket, savanyúságokat, lekvárokat készítek, kenyeret sütök, szappant főzök, de azért még van, amiért a boltba kell szaladni.

Korábbi beszélgetésünk alkalmával említetted, hogy küldetésednek tartod a magyar nyelv ápolását. Miért alakult ki benned ez az érzés és mit teszel ennek érdekében?

Igazából ez talán általános iskolás koromra nyúlik vissza, ahol olyan magyartanárunk volt, aki úgy megtanította, hogy „éjjel ha álmodból felébresztenek, akkor is tudni kell”. És bizony tudtuk is. Aztán amikor az írással kezdtem foglalkozni, teljesen természetes volt, hogy odafigyelek, nem használok ok nélkül idegen szavakat, szépen, magyarul fogalmazok.

A közösségi média és a „modern világ” azt látom, pont az ellenkező irányba tart. Olykor olyan szavakat olvasok, nem is értem, mit jelent. Ez még nem is lenne baj, mert utánanézek, de amikor indokolatlan az angol, mert van szép magyar szavunk rá, akkor azt nem nézem jó szemmel. És általában szóvá teszem. És általában nem értik, mi a gond ezzel. Szerencsére azért vannak kedvező változások, de sokat kell tenni érte, hogy a magyar gyerekeknek a magyar nyelv használata legyen a természetes.

Az ismeretségünk a Helyesen magyarul rajzpályázatával kapcsolatban indult, amelyre díjként felajánlottad A csodatermő fa című, varázslatos mesekönyvedet. Ezúton is nagyon szépen köszönjük. Miért döntöttél úgy, hogy támogatod a pályázatunkat és a küldetésünket?

Pont azért, mert fontos nekem, hogy megőrizzük és továbbadjuk ezt a kincset, ami csak nekünk magyaroknak van: magyar anyanyelvünk. És nekünk, íróknak, főleg a meseíróknak kötelező tudatosan figyelni arra, hogy mit írunk le, milyen szavakat használunk a mesékben, de a hétköznapi életben is. És örülök annak, hogy más is így gondolja és más is küldetésének érzi továbbadni a helyes, szép, különleges magyar nyelvet.

A Helyesen magyarul rajzpályázat egyik díja, Skolik Ágnes A csodatermő fa című könyve
Skolik Ágnes A csodatermő fa című mesekönyve, a Helyesen magyarul rajzpályázatának egyik díja

Mesélsz egy kicsit a könyvről, melyet a Helyesen magyarul rajzpályázatán résztvevő gyerkőcök nyerhetnek meg? És a többi meséskönyvet is mutasd be pár szóval, kérlek!

A csodatermő fa című kötetem – ezt ajánlottam fel a rajzversenyre – 2015-ben jelent meg először, a második kiadás pedig a napokban készült el. Ezek a történetek a 6–10 éveseknek ajánlottak inkább, mert kicsit komolyabb, elgondolkodtatóbb tartalmak is vannak benne. Az első írásban Édesanyámról emlékezem meg, akinek nagyon nagy része volt abban, hogy én most itt ezekre a kérdésekre válaszolok. Abban az írásban elmesélem, hogyan is kezdődött a könyvek, az olvasás szeretete, és mi adott kellő alapot ahhoz, hogy ilyen meséket tudjak írni.

Ezen kívül több mesének is valós alapja van, gyermekkori emlékeim köszönnek vissza belőle. Mesélek az öreg mozdonyról, amit a mai gyerekek már csak képeken látnak, aztán a veteményesben fejlődő növényekről, a karácsonyfának ültetett kis fenyőről, és arról, hogyan tanulunk a szüleinktől, nagyszüleinktől. A könyvben csodaszép illusztrációk vannak, nagyon jól illeszkednek a mesékhez.

A Helyesen magyarul rajzpályázat egyik díjának felajánlója, Skolik Ágnes Csibemese című könyve
Skolik Ágnes Csibemese című, óvodásoknak szóló könyve

Az óvodás korosztálynak ajánlom a Csibemese című könyvemet. Ebben szintén versek és mesék találhatók. A könyv szerkezete az évszakok váltakozását követi. A kiscsibés az első történet, aztán a búzaszem meséje, kedves őszi történetek egy óvoda udvaráról, majd versek a Mikulásról. A kötet második részében egy népmesei elemekkel átszőtt történet olvasható a szegény leányról, majd egy mai modern mese egy csodatévő mackóról.

Az Első verseskönyvem pedig a legkisebb olvasóközönség részére készült. Rövid versikék egy kislányról – aki mellesleg az unokám –, állatokról, madarakról, és a kicsiket foglalkoztató kérdésekről.

A Helyesen magyarul rajzpályázat egyik díjának felajánlója, Skolik Ágnes verseskönyve
Skolik Ágnes Első verseskönyvem című kötete a legkisebbeknek

Sok mesét, novellát írtál, biztosan van közötte olyan, ami a szívedhez nagyon közel áll.

A kedvenc írásom nem valódi, gyermekeknek szánt mese, hanem egy mese arról, hogy hogyan születnek a nagymamák. Ezt akkor írtam, amikor én is nagymama lettem, pontosabban még csak várandós volt a lányom, a kis unokámmal. http://www.skolikagnes.hu/2019/10/22/hogyan-szuletnek-a-nagymamak/

Hol találkozhatnak veled személyesen az olvasók?

Mivel a kicsi zalai falu nagyon vidéken van, ezért jobbára csak itt, a környező kis falvakban, városokban lehet számítani a felbukkanásomra. Természetesen, ha hívnak, akkor bizonyos észszerű határon belül szívesen elmegyek bemutatkozni és megmutatni a könyveimet.

Hol tudnak a kedves olvasók információt szerezni a köteteidről, illetve hol ismerhetnek meg téged? Valamint ha kedvet kaptak a könyveid elolvasásához, hol tudják megrendelni őket?

Van egy weboldalam, ahol a könyveimről minden információt megtalálnak a látogatók. Ezen kívül meséket, novellákat is olvashatnak, valamennyire megismerhetnek engem is közelebbről. Sok olyan mese olvasható itt, ami még nyomtatásban nem jelent meg, és itt mutatom meg a személyre szóló meséimet is.

Könyvet rendelni is itt van lehetőség http://www.skolikagnes.hu, illetve a Facebook oldalamon: https://www.facebook.com/skolikagnes/

A meséim közül néhány megtalálható a Dió Magazinban és a Kiskobold című magazinban, és youtube csatornám is van: https://www.youtube.com/user/skolikagnes/featured?view_as=subscriber

A mesék egy részét a saját előadásomban hallhatják a gyerekek, sőt a Cirmos cica és a tejecske címűhöz a rajzokat is én készítettem. Erre nagyon büszke vagyok, mert a saját korlátaimat léptem át, hiszen elvileg nem tudok rajzolni…

Köszönjük szépen, hogy meséltél magadról és a könyveidről, ezáltal megismerhettünk! Valaki biztosan nagyon boldog lesz, hogy a Helyesen magyarul rajzpályázatán megnyerheti A csodatermő fa című mesekönyvedet.

A pályázati kiírást itt találjátok: https://www.facebook.com/korrektura.szerkesztes/photos/a.110735760304171/145763620134718/?type=3&theater

A Helyesen magyarul rajzpályázatának kiírása
A Helyesen magyarul rajzpályázatának kiírása

A Helyesen magyarul rajzpályázatára 2019. november 10-ig várjuk az alkotásokat az info@helyesenmagyarul.hu e-mail címre.

Munkáim

Szorongásoldó varázskertbe kalauzolja el a gyerekeket Bálint Piroska

“Az én munkám az, hogy segítsek nekik abban, hogy jól érezzék magukat” – mondta Bálint Piroska a gyerekekkel való kapcsolatáról. Felgyorsult világunkban gyermekeiknek is egyre nagyobb szükségük van arra, hogy a rengeteg iskolai követelménynek való megfelelés, leterheltség mellett legyen egy módszer, amelynek segítségével néhány perc erejéig elcsendesedjenek, megnyugodjanak. Ehhez kiváló módszer a Varázskert.

A Varázskert nem más, mint Bálint Piroska pszichológus kiváló, a gyerekek által is nagyon kedvelt módszere, melyet Dr. Bagdy Emőke is nagyra értékel. Az ő ajánlásával jelenik meg hamarosan a kötet, melynek szerkesztésére és korrektúrázására engem kért föl Bálint Piroska. A könyvével kapcsolatban kérdeztem Piroskát, hogy jobban megismerhessétek és betekintést nyerhessetek a Varázskertbe.

Bálint Piroska, a Varázskert című könyv szerzője
Bálint Piroska, a Varázskert című könyv szerzője

Óvodapedagógusként kezdted a pályafutásodat, majd iskolapszichológusként folytattad. Miért váltottál?

Valójában tanítónőként kezdtem a pályafutásomat, de csak két évet dolgoztam ebben a minőségben, majd több mint egy évtizedet óvodapedagógusként tevékenykedtem. Kettős képzésben részesültem, ezért óvónői munkakörre váltottam két év után, mivel az akkoriban jobban vonzott. Úgy éreztem és találtam, hogy az iskolában a hangsúly az oktatáson van, sokkal kevesebb lehetőség adódik a gyerekek személyiségének fejlesztésére, nevelésére, és ez utóbbi érdekelt jobban alapvetően. Óvodában az a pár év a személyiség megalapozásán nyugszik, ami elsősorban szociális, érzelmi készségek fejlesztését jelenti. A közös játék, a zene, mondókák, a rajz, a mese, a kreativitás sokkal nagyobb hangsúlyt kap, az iskolában pedig pont ezek a tevékenységek szorulnak háttérbe. Úgy is mondanám, hogy az óvodában az együtt töltött minőségi, élményszerű időt szerettem jobban.

Hogy miért váltottam abból, annak az az egyszerű és látszólag triviális oka volt, hogy először is az idő múlásával a zajszintet már kevésbé bírtam, másodjára pedig úgy éreztem, hogy szeretnék többet tanulni és más formában is foglalkozni gyerekekkel. A kezdetektől fogva jobban érdekelt a gyerekek lelki világa és érzelmi működése, mint az, hogy hogyan tanítsam meg, hogy mivel lehet az alanyt és az állítmányt kifejezni. Az is fontos, félreértés ne essék, de amikor elkezdtem tanítóként dolgozni, rájöttem az első évben, hogy nem ez az, amit nekem tennem kell hosszú távon. Ezért maradtam az óvodában is oly hosszú ideig, mert ott többet lehet és kell is a gyerekek érzelmi, lelki világával, fejlesztésével foglalkozni.

Mi lett a fő terület, amellyel elkezdtél pszichológusként foglalkozni, és miért pont ezt választottad?

Ennek következtében a (gyermek)pszichológusi munka adta magát, hogy azzal foglalkozzak, ami érdekel: a gyerek hogyan érzi magát a bőrében, miért úgy, mi bántja, mi az, ami fáj neki, hogyan oldja meg a problémáit, milyen erőforrásai vannak stb. Ha lehet fő területként megfogalmazni, akkor azt mondanám, hogy a gyerekek szorongásait, félelmeit, bizonytalanságait szeretném minél jobban csökkenteni, avagy megtanítani a legjobb tudásom szerint azokat jól kezelni. Az iskolában, ahol dolgozom, mindig úgy mutatkozom be a gyerekeknek: az én munkám az, hogy segítsek nekik abban, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. De van, aki „beszélgetős néninek” hív.

Mi az a módszer, amivel a gyerekeket „kezeled”?

A „kezelés” valóban nagyon idézőjelesen értendő, hiszen nem erről van szó. Iskolapszichológusként alapvetően a prevención, a megelőzésen van, vagy kellene legyen a hangsúly, de mindannyian tudjuk, hogy manapság ez a fajta mentalitás még nálunk gyerekcipőben jár. Az iskolában a „kezelés” az tulajdonképpen a tanácsadást jelenti – mivel terápiát nem végezhetek – a helyzet, az eset súlyosságától függően pedig továbbküldést komolyabb szakvizsgálatra, beavatkozásra. Ha nem olyan súlyos a helyzet, akkor több alkalmas beszélgetést, felmérést, szülővel, pedagógussal való konzultációt, együttműködést jelent. Ugyanis a gyerek egy rendszernek a része, és nem lehet csak vele foglalkozva az egész rendszert helyrehozni. A gyerek egyfajta tükör a családi mintázatban, és ha vele vannak gondok, akkor biztos, hogy a felnőttekkel is foglalkozni kell.

A beszélgetés pedig az esetek többségében kellemes, barátságos, nyugodt. Az, hogy negyvenöt percen keresztül figyelek rá, meghallgatom és elmondhat bármit anélkül, hogy ítélkeznék fölötte, szemrehánynék vagy számon kérném, önmagában felér egy terápiával. És hogy olyan dolgokról kérdezem, amiről gyakorlatilag nagyon sokszor senkivel nem beszél. Ez is rendkívül felszabadító erejű. Tudja, hogy titoktartás köt, nem beszélhetek arról, amit mond senkivel, kivéve, ha beleegyezését adja. Ez egy nagyon bensőséges, nagyszerű folyamat és érzés. Ha nagyon sarkalatos szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy minden gyereknek jót tenne egy pár pszichológusi beszélgetés. Ezt amúgy gyerekek (is) mondták nekem.

Milyen eredményeket értél el a gyerkőcöknél a Varázskert módszerrel?

Ahogy említettem, a feladataim között a megelőzésen nagy hangsúly van, és a Varázskert módszer, amiről a könyvet írtam, az egy ilyen technika. Egyszerű vizualizációs – relaxációs gyakorlat, ami egyrészt nyugtatja, lecsendesíti az idegrendszert, az elmét, másrészt a képzelőerővel dolgozik. És ami az egyik legfontosabb aspektusa, hogy a Varázskert egy olyan belső erőforrásnak a helye, amit a későbbiekben is bármikor igénybe vehet, használhat. Egy belső hely, egy szentély, ahová csak neki van bejárása, és ott csoda dolgok történnek és csoda dolgokra képes ő is. Azért tartom ezt rendkívül fontosnak, mert manapság úgy elviszi a gyerekeket a külső vizuális ingerdömping, hogy a belső képkészítés csak halvány árnyékként kullog utána. Ami pedig, valljuk be – az, hogy el tudd képzelni a dolgokat, az életedet, a jövődet – az érett, sikeres, kiegyensúlyozott, boldog élet titka.

Milyen visszajelzéseket kaptál a gyerekektől, a szülőktől és a tanároktól a Varázskert módszerről?

Tulajdonképpen a visszajelzések miatt kezdtem tovább gondolkodni. Tizenöt éve végzem a Varázskert módszert gyerekekkel (az alapötletet egy angol hölgy könyvében olvastam – Jennifer Day), a pszichológia mesteri szakdolgozatomban is vizsgáltam ennek szorongásoldó hatását, ami sikeresnek és eredményesnek bizonyult. Annyi pozitív visszajelzést kaptam főleg a gyerekektől, hogy arra gondoltam, kár lenne parlagon hagyni az egészet, és csak az én szűk környezetemben gyümölcsöztetni. Ezért született a könyv, bár az is némi unszolásra, hogy írjam már meg az egészet egy könyvben.

A szülőkkel kevesebb volt a kontaktusom, de a gyerekek sokszor jelezték, hogy otthon is elmondták a szüleiknek és végezték a gyakorlatokat. A pedagógusoknak is pozitív visszajelzéseik voltak, vannak, tulajdonképpen nekik is jót tesz. Miután tudatosabban kezdtem ezzel foglalkozni, konkrét visszajelzéseket kértem a gyerekektől, több százat összeszedtem, a könyvben nagyon sokat közlök. A legtöbb arról szól, hogy: nagyon tetszik, megnyugtat, jók a történetek, ellazít, bárcsak lenne még.

Az egyik résztvevő gyermek rajza a Varázskertben tett séta után
Az egyik résztvevő gyermek rajza a Varázskertben tett séta után

Miért döntöttél úgy, hogy könyvet írsz a módszerről?

Az imént említettem már, de még egyszer hangsúlyozom, azért találom fontosnak megismertetni és gyakoroltatni a Varázskert módszert pedagógusokkal és szülőkkel, mert a mai világ ingergazdag jelenléte borzasztóan leterheli az idegrendszert, mind gyerekek, mind felnőttek körében. Elsősorban vizuális, de a hangi – akusztikus, az érintő,- ízlelő- és szaglóérzéket is elárasztó ingereket egyszerűen alig tudja normális mederben feldolgozni az agy. Ma már nem misztika, hobbi vagy hülyeség kategória a relaxációnak, vagy valamilyen ön-idegrendszer csendesítő módszernek a megtanulása, hanem létszükséglet. A leterheltség miatt meg nem marad energia, figyelem és erő olyan dolgokra, amik valójában hasznosa(bba)k lennének. Csak egy nagyon egyszerű példával éljek: a virtuális világban való jelenlét miatt sokkal kevesebb a személyes kontaktus és beszélgetés, valamint a természetben való tartózkodás. Számomra az az egyik legszembetűnőbb és legszomorúbb „fejlődési rendellenesség”, hogy míg az előző generációk – akár én is – olyan mozgásos tevékenységekkel nőttek fel, amik hozzájárultak az idegrendszer optimális fejlődéséhez, addig manapság azok az eszközök és mozgásformák már terápiás jellegűek és terápiákban használják. Lásd: hinta, libikóka, csúszda, fára mászás, ugrókötél stb.

A lényeg az lenne, hogy egy picit a megelőzésre is hangsúlyt fektessünk, és ha már baj van, akkor minél szelídebb módszerekkel igyekezzünk a gyermekeink lelki, szellemi jóllétét biztosítani.

Van olyan történet, amire különösen szívesen emlékszel vissza a foglalkozásokról? Megosztod az olvasókkal?

Nagyon sok történetem van, valójában mindegyik gyakorlat kapcsán mesélnek a gyerekek csoda érdekes dolgokat, rengeteg információ lejön abból is, ami elmesélnek utána. A könyvben a gyakorlatok után néhány útmutató kérdés is van, hogy mit érdemes kérdezni utána. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de mindenképp sokat segít a gyerek belső világának a megismerésében.

Volt egy negyedikes kisfiú, akinek a története megmaradt nagyon bennem, pedig legalább 7–8 évvel ezelőtt hallottam. Az a gyakorlat volt, ahol a Varázskertben van egy különleges bolt, ahol mindenféle különleges dolgot lehet kapni, ki lehet találni bármit. Ez a kisfiú azt mesélte, hogy talált a boltban egy olyan csövet, aminek az egyik felét este, amikor lefeküdt, a fejére tette, a másik felét a párna alá elrejtett könyvre. és reggelre mindaz a tudás, ami a könyvben volt, a csövön keresztül a fejébe „vándorolt”. Nem rossz ötlet a találmány.

A könyvön kívül hol találkozhatnak veled és a módszereddel az érdeklődők?

A könyvön kívül még sok minden van, ami érinti munkásságomban az érzelmi fejlesztést, szinte minden korosztály megtalálható. A legkisebbeknek az altatódalok vannak, amik a honlapomon érhetők el, de nemsokára felteszem a Youtube csatornára, utána mesék kisebb-nagyobb korosztálynak (szintén Youtube csatorna pár héten belül), kronológiai sorrendben a Varázskert, majd egy Családi Érzelmi naptár, ami az egész család érzelmi fejlesztését célozza meg. Ugyanolyan, mint egy bármilyen falinaptár, hónapokra lebontva különböző pozitív érzelmek a fókuszban, valamint a napi érzelmi összegzés személyenként. Plusz: szintén pedagógusoknak és szülőknek szóló egynapos Varázskert-tréning, ahol gyakorlatban is megtapasztalhatják, megtanulhatják a módszer alkalmazását. Mindemellett pedig egyéni foglalkozás keretén belül is foglalkozom gyerekekkel, felnőttekkel.

Bálint Piroskát a Facebookon is megtalálhatjátok:
https://www.facebook.com/balint.piroska.7
https://www.facebook.com/%C3%89rzelmi-fejleszt%C3%A9s-245886352652347/
https://www.facebook.com/erzelmiskalanaptar/

Ha Te is könyvet írsz, vagy blogot, esetleg honlapod van, vagy van bármilyen szöveged, és nem vagy biztos benne, hogy mindent helyesen írtál, akkor keress bizalommal, örömmel segítek!

Mosolygó-Marján Erzsébet (szerkesztő, korrektor)

Web: https://www.helyesenmagyarul.hu/
Facebook:
https://www.facebook.com/korrektura.szerkesztes/
E-mail: info@helyesenmagyarul.hu
Telefon: +36 30 689 0211

Munkáim

Karmaváltás – egyedül három gyerekkel és az autizmussal Indiában

Hamarosan megjelenik Lohonyai Dóra Karmaváltás című könyve, mely ugyanezen cím alatt már nagy sikert aratott blog formájában. Aki a blogot olvasta és szerette, biztos, hogy nem fog csalódni a könyvben sem.

Azt tudjuk, hogy az Édesanyák sok mindenre képesek a gyermekeik egészségéért és boldogságáért. Lohonyai Dóra talán még ennél is többre, hiszen három gyermekével vállalta, hogy – egy indiai guru ígéretében bízva, miszerint karmaváltással segíteni tud a gyerekeknek – Indiába költözik, csak hogy autista gyermekeinek jobb, könnyebb élete lehessen.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én szerkeszthettem Dóra Karmaváltás című könyvét, így könnyű dolgom volt, mikor interjúkérdésekkel bombáztam, mert szerintem erről a „kalandról” ti is szívesen olvasnátok.

Lohonyai Dóra, a Karmaváltás című könyv szerzője
Lohonyai Dóra, a Karmaváltás című könyv szerzője

Kérlek, 2–3 mondatban mesélj magatokról, a helyzetetekről.

Három gyermekem van. A tizenegy éves Kíra autista, figyelemzavaros és tikkel, kilencéves öccse, Kende autista, enyhén értelmi fogyatékos, Tourette-szindrómás és figyelemzavaros. Kisöccsük, a nyolcéves Karsa tipikus fejlődésű, mégsem átlagos kisfiú. A velük való élet önmagában is mindennapos kihívás. Tizenkét éve nekik szentelem magam. Minden lehetséges „gyógyírt” kipróbáltam a gyógyíthatatlannal szemben, a kémiai anyagoktól a természetes szerekig, a mozgásterápiáktól a viselkedésterápiákig, a tudományostól az ezoterikusig mindent. Az egész autizmusról szóló irodalmat olvastam, szülőtréningekre jártam, éjjelente az internetet bújom immár több, mint 10 éve… megoldás után kutatva. Egy éve elváltunk a férjemmel.

Ha jól tudom, korábban médiaügynökséged volt. Miért döntöttél úgy, hogy teljesen feladod a munkát? Nehéz volt meghozni ezt a döntést?

Szeretek mindent jól csinálni, teljes erőbedobással. Három gyerek mellett egy céget nehéz úgy jól csinálni, hogy a gyerekekre is maradjon idő, figyelem. Hát még ha nehézségek merülnek fel a gyerekekkel… Tudatosan úgy döntöttem, beáldozom a szükséges időt, amíg a gyerekeknek szükségük van rám, akármeddig is tartson ez. Szerencsésnek mondhatom magam, mert hamar önálló és sikeres voltam, ezért ezt el is tudtam engedni, hogy fontosabb értékeknek éljek. Minden csak átmeneti az életben.

Mindannyian tudjuk, hogy az anyák mindenre képesek a gyermekeikért, de abban nem vagyok biztos, hogy bárki belemenne abba, hogy egy indiai guru karmaváltási ígéretében bízva kiköltözne Indiába. Téged mi befolyásolt a döntésedben?

Én elég szabad léleknek tartom magam. Már fiatal koromban is beutaztam a világot egyedül, 200 Dollárral a zsebemben és mindig minden jól alakult, megoldódott. Óriási bizalmam van a világban, a teremtőben (az emberekben már kevésbé). India a lehetőségen túl egy kalandnak tűnt. Úgy gondoltam, ha nem is sikerül a gyógyítás rész (a karmaváltás), csak nyerhetünk a kiköltözés által. Minden tapasztalat, hát még az intenzív élmények!

Mi volt a legnehezebb az indiai életben?

A legnehezebb az volt, hogy csak magamra számíthattam és a Teremtőre, ami egyúttal meg is erősítette a mi amúgy sem gyenge kapcsolatunkat. Továbbá nehéz volt teljes diszkrimináltságban élni egy ilyen nagyon más kultúrában, egyedül fehér nőként, furcsán viselkedő gyerekekkel. Nehéz volt és egyben nagy lecke is a teljes bizonytalanság, hogy mi lesz, hogy lesz, mikor lesz?

Dóra Indiában is barátokra talált.
Dóra Indiában is barátokra talált.

Melyik volt a legviccesebb helyzet a kintlétetek alatt, amin esetleg így utólag visszagondolva is jót mosolyogtok a gyerekekkel?

Az egész ottlétünk elég groteszk volt és humorérzék kellett, hogy meglássuk benne a jót, sőt élvezni tudjuk. Talán az volt a legmulatságosabb, amikor a templomban azt ajánlották, etessünk hangyát, mert az karmát old, segít a karmaváltásban. De szürreális volt az is, hogy a bérházunk ötödik emeleti teraszán majmokkal és egy Pakesz nevű patkánnyal osztoztunk.

A gyerekek szoktak mesélni az indiai élményeikről? Mi maradt meg leginkább bennük?

A gyerekek utálattal emlegetik Indiát, mégis csak úgy csillog a szemük, amikor az 5. emeleti bérház párkányán szaladgáló, patkányt evő majmokról mesélnek. Kíra lányom számára Shiva isten emlegetése mindennapos, Karsa teljes természetességgel játszik ma is „gurusat”, Kende fiam pedig hiányolja a riksázást. Az egész indiai kultúra mélyen a bőrük alá ivódott. Mai napig meg-megjelennek jellegzetesen indiai motívumok a játékukban (bengáli tigrisre vadásznak, maszalát főznek, riksával közlekednek… és természetesen IndiGo-val repülnek, miközben szankszrit mantrát mormognak).

Dóra, Kíra, Kende és Karsa Indiában
Dóra, Kíra, Kende és Karsa Indiában

Ne lőjük le a “poént”, hogy végül is sikerült-e a karmaváltás, amiért kiutaztatok, de azt elárulod, hogy miért kezdtél el erről a „kalandról” blogot írni?

Eleinte a családot, barátokat akartam a velünk történő eseményekről tájékoztatni, mert tudtam, egyedül 3 gyerekkel nem lesz erre időm külön-külön. Aztán ahogy minden hirdetés nélkül egyre többen érdeklődve olvastak és kaptam a sok pozitív és bátorító visszajelzést, lendültem be igazán. Azt hiszem, a magányomat is csökkentette, hogy írtam.

És miért döntöttél úgy, hogy könyv formájában is kiadod a történeteteket?

Évek óta gondolkodom rajta, hogyan lehetne az autizmust, mely egyre nagyobb mértéket ölt (már minden 100. ember autista valamilyen mértékben) a világgal megismertetni, hiszen a gyermekeimnek majd ebben a, nem elég toleráns világban kell élniük. Egyelőre az emberek, mivel az autizmus nem látszik a fizikai megjelenésen, csak „rosszul neveltnek” tartanak „minket” és sokszor Magyarországon is kiközösítve érezzük magunkat. Szeretném érzékenyíteni az embereket az autizmusra, hogy ezek a különleges, mégis nehezen beilleszkedő emberek elfogadottabbak legyenek a társadalom által. Mégis úgy éreztem, hétköznapi kínlódásaink senkit nem érdekelnének. Aztán a blog sikerén láttam, hogy mégis…, főleg egy ilyen egzotikus környezetben…

Kulisszatitokként elárulsz annyit, hogy lesz-e folytatása a Karmaváltás című könyvnek?

Tervezek újabb könyveket kiadni, nem biztos, hogy pont a Karmaváltás folytatásai lesznek, és tervezek újabb blogot írni, mert oly sokan kérnek rá.

Zárszóként mit üzensz az olvasóknak, miért vegyék meg a könyvedet?

Azt gondolom, a könyvem, bár a mi kis személyes történetünk és mindennapos együttélésünkről szól az autizmussal, sokaknak inspirációt és erőt adhat egy különleges és sokak számára elérhetetlen kultúrán keresztül. Legalábbis ezt a visszajelzést kaptam eddig róla azoktól, akik olvasták. Attól, hogy valakinek az életében megoldhatatlan probléma van, nem kell lemondani az élet élvezetéről, vagy csüggedni. Elég nézőpontot váltani és másik szemszögből szemlélni a helyzetet, ahhoz, hogy a megváltoztathatatlanban is megtaláljuk a humort és az örömet.

Lohonyai Dóra írói oldalát megtaláljátok a Facebookon, valamint a Karmaváltás című blog is olvasható az alábbi linken: https://karmavaltas.wordpress.com/

Ha Te is könyvet írsz, vagy blogot, esetleg honlapod van, vagy van bármilyen szöveged, és nem vagy biztos benne, hogy mindent helyesen írtál, akkor keress bizalommal, örömmel segítek!

Mosolygó-Marján Erzsébet (szerkesztő, korrektor)

Web: https://www.helyesenmagyarul.hu/
Facebook: http://fb.me/helyesenmagyarul
E-mail: info@helyesenmagyarul.hu
Telefon: +36 30 689 0211

Munkáim

Magyar helyesírás. Ne vesszünk el benne!

Mindannyian tudjuk, hogy nem egyszerű nyelv a magyar és a helyesírása is igen bonyolult. Ebben az “útvesztőben” szeretnék kis segítséget nyújtani cégtulajdonosoknak, íróknak, webshop-tulajdonosoknak és mindenkinek, akinek fontos, hogy a magyar helyesírásnak megfelelő irományok kerüljenek ki a kezei közül.

Már általános iskolás korom óta foglalkoztat a helyesírás. Az igazat megvallva, idegesítenek azok a feliratok, melyek nem a magyar helyesírás szabályainak megfelelően vannak írva. Emellett mindig is imádtam olvasni, amire egyre kevesebb idő jutott. Úgy gondoltam, hogy a helyesírást és az olvasást egyesítő korrektúrázást választom hivatásomul. Jó döntésnek bizonyult, hiszen már több mint tíz éve foglalkozom mindenféle írott szöveg magyar helyesírás szerinti javításával. Tíz év után útjára indítottuk a http://www.helyesenmagyarul.hu/ weboldalt és vele együtt ezt a blogot. Célom, hogy segíthessek mindenkinek, akinek szüksége és igénye van a helyesen megírt szövegekre.


A magyar helyesírás kezdetei

Többféle területen igyekszem hozzájárulni a szövegek magyar helyesírás szabályai szerinti közzétételéhez.
Egyrészt íróknak, cégeknek, weblap-tulajdonosoknak, bloggereknek segítek mindenféle írott anyag (könyv, tanulmány, weboldal, blogcikk, katalógus, hírlevél stb.) nyelvi ellenőrzésében. Ennek részleteit itt találjátok.

A webshop-üzemeltetők életét is igyekszem megkönnyíteni teljes körű webshop-gondozással. Ez nem szól másról, mint a termékek webshopba történő feltöltéséről, SEO címkékkel való ellátásáról, SEO szerinti leírások elkészítéséről, a megrendelő által megadott leírások magyar helyesírás szerinti ellenőrzéséről stb. A részletekről itt olvashattok.

Nagyon szívesen segítek magánszemélyeknek is, ha a magyar helyesírással kapcsolatos kérdéseitek vannak. Erre indítottam egy külön Facebook oldalt is, ahol nyugodtan feltehetitek a kérdéseiteket, igyekszem minél hamarabb megválaszolni őket.
Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy túl komoly ember, ezért nekik nem lesz meglepő, hogy ezen az oldalon nemcsak komoly, a magyar helyesírással kapcsolatos írásokat fogtok találni, hanem alkalmanként vicces bejegyzéseket, játékokat is hozok nektek, illetve hetente új fejtörővel érkezem.

Gondot okoz a magyar helyesírás?

Jó szórakozást kívánok mindenkinek!