Munkáim

Karmaváltás – egyedül három gyerekkel és az autizmussal Indiában

Hamarosan megjelenik Lohonyai Dóra Karmaváltás című könyve, mely ugyanezen cím alatt már nagy sikert aratott blog formájában. Aki a blogot olvasta és szerette, biztos, hogy nem fog csalódni a könyvben sem.

Azt tudjuk, hogy az Édesanyák sok mindenre képesek a gyermekeik egészségéért és boldogságáért. Lohonyai Dóra talán még ennél is többre, hiszen három gyermekével vállalta, hogy – egy indiai guru ígéretében bízva, miszerint karmaváltással segíteni tud a gyerekeknek – Indiába költözik, csak hogy autista gyermekeinek jobb, könnyebb élete lehessen.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én szerkeszthettem Dóra Karmaváltás című könyvét, így könnyű dolgom volt, mikor interjúkérdésekkel bombáztam, mert szerintem erről a „kalandról” ti is szívesen olvasnátok.

Lohonyai Dóra, a Karmaváltás című könyv szerzője
Lohonyai Dóra, a Karmaváltás című könyv szerzője

Kérlek, 2–3 mondatban mesélj magatokról, a helyzetetekről.

Három gyermekem van. A tizenegy éves Kíra autista, figyelemzavaros és tikkel, kilencéves öccse, Kende autista, enyhén értelmi fogyatékos, Tourette-szindrómás és figyelemzavaros. Kisöccsük, a nyolcéves Karsa tipikus fejlődésű, mégsem átlagos kisfiú. A velük való élet önmagában is mindennapos kihívás. Tizenkét éve nekik szentelem magam. Minden lehetséges „gyógyírt” kipróbáltam a gyógyíthatatlannal szemben, a kémiai anyagoktól a természetes szerekig, a mozgásterápiáktól a viselkedésterápiákig, a tudományostól az ezoterikusig mindent. Az egész autizmusról szóló irodalmat olvastam, szülőtréningekre jártam, éjjelente az internetet bújom immár több, mint 10 éve… megoldás után kutatva. Egy éve elváltunk a férjemmel.

Ha jól tudom, korábban médiaügynökséged volt. Miért döntöttél úgy, hogy teljesen feladod a munkát? Nehéz volt meghozni ezt a döntést?

Szeretek mindent jól csinálni, teljes erőbedobással. Három gyerek mellett egy céget nehéz úgy jól csinálni, hogy a gyerekekre is maradjon idő, figyelem. Hát még ha nehézségek merülnek fel a gyerekekkel… Tudatosan úgy döntöttem, beáldozom a szükséges időt, amíg a gyerekeknek szükségük van rám, akármeddig is tartson ez. Szerencsésnek mondhatom magam, mert hamar önálló és sikeres voltam, ezért ezt el is tudtam engedni, hogy fontosabb értékeknek éljek. Minden csak átmeneti az életben.

Mindannyian tudjuk, hogy az anyák mindenre képesek a gyermekeikért, de abban nem vagyok biztos, hogy bárki belemenne abba, hogy egy indiai guru karmaváltási ígéretében bízva kiköltözne Indiába. Téged mi befolyásolt a döntésedben?

Én elég szabad léleknek tartom magam. Már fiatal koromban is beutaztam a világot egyedül, 200 Dollárral a zsebemben és mindig minden jól alakult, megoldódott. Óriási bizalmam van a világban, a teremtőben (az emberekben már kevésbé). India a lehetőségen túl egy kalandnak tűnt. Úgy gondoltam, ha nem is sikerül a gyógyítás rész (a karmaváltás), csak nyerhetünk a kiköltözés által. Minden tapasztalat, hát még az intenzív élmények!

Mi volt a legnehezebb az indiai életben?

A legnehezebb az volt, hogy csak magamra számíthattam és a Teremtőre, ami egyúttal meg is erősítette a mi amúgy sem gyenge kapcsolatunkat. Továbbá nehéz volt teljes diszkrimináltságban élni egy ilyen nagyon más kultúrában, egyedül fehér nőként, furcsán viselkedő gyerekekkel. Nehéz volt és egyben nagy lecke is a teljes bizonytalanság, hogy mi lesz, hogy lesz, mikor lesz?

Dóra Indiában is barátokra talált.
Dóra Indiában is barátokra talált.

Melyik volt a legviccesebb helyzet a kintlétetek alatt, amin esetleg így utólag visszagondolva is jót mosolyogtok a gyerekekkel?

Az egész ottlétünk elég groteszk volt és humorérzék kellett, hogy meglássuk benne a jót, sőt élvezni tudjuk. Talán az volt a legmulatságosabb, amikor a templomban azt ajánlották, etessünk hangyát, mert az karmát old, segít a karmaváltásban. De szürreális volt az is, hogy a bérházunk ötödik emeleti teraszán majmokkal és egy Pakesz nevű patkánnyal osztoztunk.

A gyerekek szoktak mesélni az indiai élményeikről? Mi maradt meg leginkább bennük?

A gyerekek utálattal emlegetik Indiát, mégis csak úgy csillog a szemük, amikor az 5. emeleti bérház párkányán szaladgáló, patkányt evő majmokról mesélnek. Kíra lányom számára Shiva isten emlegetése mindennapos, Karsa teljes természetességgel játszik ma is „gurusat”, Kende fiam pedig hiányolja a riksázást. Az egész indiai kultúra mélyen a bőrük alá ivódott. Mai napig meg-megjelennek jellegzetesen indiai motívumok a játékukban (bengáli tigrisre vadásznak, maszalát főznek, riksával közlekednek… és természetesen IndiGo-val repülnek, miközben szankszrit mantrát mormognak).

Dóra, Kíra, Kende és Karsa Indiában
Dóra, Kíra, Kende és Karsa Indiában

Ne lőjük le a “poént”, hogy végül is sikerült-e a karmaváltás, amiért kiutaztatok, de azt elárulod, hogy miért kezdtél el erről a „kalandról” blogot írni?

Eleinte a családot, barátokat akartam a velünk történő eseményekről tájékoztatni, mert tudtam, egyedül 3 gyerekkel nem lesz erre időm külön-külön. Aztán ahogy minden hirdetés nélkül egyre többen érdeklődve olvastak és kaptam a sok pozitív és bátorító visszajelzést, lendültem be igazán. Azt hiszem, a magányomat is csökkentette, hogy írtam.

És miért döntöttél úgy, hogy könyv formájában is kiadod a történeteteket?

Évek óta gondolkodom rajta, hogyan lehetne az autizmust, mely egyre nagyobb mértéket ölt (már minden 100. ember autista valamilyen mértékben) a világgal megismertetni, hiszen a gyermekeimnek majd ebben a, nem elég toleráns világban kell élniük. Egyelőre az emberek, mivel az autizmus nem látszik a fizikai megjelenésen, csak „rosszul neveltnek” tartanak „minket” és sokszor Magyarországon is kiközösítve érezzük magunkat. Szeretném érzékenyíteni az embereket az autizmusra, hogy ezek a különleges, mégis nehezen beilleszkedő emberek elfogadottabbak legyenek a társadalom által. Mégis úgy éreztem, hétköznapi kínlódásaink senkit nem érdekelnének. Aztán a blog sikerén láttam, hogy mégis…, főleg egy ilyen egzotikus környezetben…

Kulisszatitokként elárulsz annyit, hogy lesz-e folytatása a Karmaváltás című könyvnek?

Tervezek újabb könyveket kiadni, nem biztos, hogy pont a Karmaváltás folytatásai lesznek, és tervezek újabb blogot írni, mert oly sokan kérnek rá.

Zárszóként mit üzensz az olvasóknak, miért vegyék meg a könyvedet?

Azt gondolom, a könyvem, bár a mi kis személyes történetünk és mindennapos együttélésünkről szól az autizmussal, sokaknak inspirációt és erőt adhat egy különleges és sokak számára elérhetetlen kultúrán keresztül. Legalábbis ezt a visszajelzést kaptam eddig róla azoktól, akik olvasták. Attól, hogy valakinek az életében megoldhatatlan probléma van, nem kell lemondani az élet élvezetéről, vagy csüggedni. Elég nézőpontot váltani és másik szemszögből szemlélni a helyzetet, ahhoz, hogy a megváltoztathatatlanban is megtaláljuk a humort és az örömet.

Lohonyai Dóra írói oldalát megtaláljátok a Facebookon, valamint a Karmaváltás című blog is olvasható az alábbi linken: https://karmavaltas.wordpress.com/

Ha Te is könyvet írsz, vagy blogot, esetleg honlapod van, vagy van bármilyen szöveged, és nem vagy biztos benne, hogy mindent helyesen írtál, akkor keress bizalommal, örömmel segítek!

Mosolygó-Marján Erzsébet (szerkesztő, korrektor)

Web: https://www.helyesenmagyarul.hu/
Facebook: http://fb.me/helyesenmagyarul
E-mail: info@helyesenmagyarul.hu
Telefon: +36 30 689 0211

Munkáim

Nem lesz ebből kalamajka

Hamarosan megjelenik Nagy Karolin rekeszizmokat átmozgató könyve

Ismét egy kivételes írónővel szeretnélek megismertetni benneteket, akinek a Nem lesz ebből kalamajka című könyvének nyelvhelyességét alig bírtam leellenőrizni, mert a nevetéstől annyira csurogtak a könnyeim, hogy nem láttam a képernyőt. 🙂 Szerintem ezzel mindent elmondtam, de azért bemutatom nektek Karolint, hogy lássátok, milyen rendkívüli hölgy is ő valójában.

Nagy Karolin, a Nem lesz ebből kalamajka szerzője
Nagy Karolin, a Nem lesz ebből kalamajka szerzője

Kérlek, mesélj először magadról egy kicsit!

35 éves vagyok, gyógypedagógusként dolgozom a Vakok Iskolájában, ami egy kiváló kreatív tér, de emellett – biztos, ami biztos – folyamatos útkereső is vagyok. Így aztán jó pár egyéb érdeklődési területemről van papírom (pl. Dao Yin kínai gerinctorna, Fittball tréner, life coach), és még többről nincs. Rengeteg dolgot nem csináltam még. Van egy csodálatos kislányom, aki hamarosan 4 éves lesz, és egy férjem, aki a készülő könyvem illusztrációit is készíti.

Miért döntöttél úgy, hogy könyvet írsz?

Ami ebből tényleges döntés volt, az az írások könyvbe tömörítésének a szándéka. Ez pedig a sok pozitív visszajelzés hatására következett el. Régóta próbálok rájönni, hogy mi az a kivételes dolog, amit csak én tudhatok nyújtani a világnak (mert hiszem, hogy mindenkinek van ilyenje), és végre leesett, hogy talán ezek a szövegek azok. Maga az írás nem döntés. Számomra a legnagyobb kikapcsolódás és flow, amikor – szinte hallani a kattanást – átkapcsolok jobb agyféltekésre, és jönnek ezek a – zömmel – ritmusos szövegek belőlem. A vegetatív funkcióim is sokadrangúvá válnak ilyenkor.

Milyen témájú könyvet írsz? Elárulsz nekünk néhány kulisszatitkot?

Felnőtt színezőkkel illusztrált vidám könyvecském lesz, direkt táskabarát méretben. Főként rímelő és néhány nem rímelő történet szerepel benne azokat a sorstársaimat célozva, akikre legalább egy állítás igaz az alábbiak közül:

  • szeretnek játszani ezzel a zseniális magyar nyelvvel,
  • nem jönnek zavarba a magyar abszurd humortól,
  • nem rettennek el a nonszensz költeményektől,
  • tudnak nevetni; akár nagyon is, ha úgy hozza a helyzet,
  • megengedik maguknak időnként, hogy elsősorban ne hasznosak legyenek, hanem vidámak,
  • valahol mélyen, vagy kevésbé mélyen lakik bennük egy hippi, vagy egy gyerek, vagy a kettőnek valamilyen káprázatos ötvözete,
  • lehetőségként tekintenek a holtidőkre is (pl. várótermi szituációkban), és hajlamosak lesznek ilyen helyzetekben (is) elővenni a könyvemet.

Témáját tekintve a legkülönfélébb dolgok fognak felvillanni benne a fenntartható divattól kezdve a banki ügyintézés csodáin, BKV-s, játszóteres élményeken át a magány és egyedüllét közti különbségtételig, de megemlékezem benne többek között az Áll egy ifjú nyírfa a réten kezdetű népdalról, Udo Brinkmannról és a forgótáras pisztoly feltalálójáról is. 😉

A Nem lesz ebből kalamajka című könyv borítóterve
A Nem lesz ebből kalamajka című könyv borítóterve

Miért pont ezt a műfajt választottad?

Inkább a műfaj választott engem. L’art pour l’art-os nyelvi bravúrokon nevelkedtem, nagy rajongója vagyok pl. a Sziámi dalszövegeknek, ezek már kisgyerekkoromban is olyan „megérkeztem” – érzéssel töltöttek el, és érezhetően nyomot hagytak rajtam. A ritmus pedig (kb. Himfy strófa, 8-as ütem jönnek a legautomatikusabban) berántja a tudatomból, vagy alóla az aktuális témákat, amik foglalkoztatnak, eseteket, amik valamikor megszólítottak. Sokszor magam is meglepődöm, mik jönnek elő.

Szerinted mivel adhat a Nem lesz ebből kalamajka című könyved többet az olvasóknak, mint a többi, hasonló műfajú írás?

Többet ad egy szöveges könyvnél, mert lesz benne színező, és fordítva is igaz ugyanez. Egy fantasztikus többlete, hogy hangoskönyv verziója is lesz Szabó Zoltán színész közreműködésével. (Kettőt már felolvasott, nagyon jó lesz, tényleg!!)
Maga a könyv(ecske) inkább más, mintsem több a műfaji rokonaihoz hasonlítva.
Más, mert sehol máshol nem szerepel pl. A joghurt lába c. műremek, amely a nagy álmokat dédelgető Élő Flórácska taposómalomból való kitörési próbálkozásának egész terjedelmes története. Egy kis snitt belőle:

“Elég! – mondja a Flórácska,
úgy égek a kultúrlázba’,
bemegyek a kultúrházba!
S megmondom a kultúrlánynak,
vagy az akárki fiának,
aki ott lesz, hogy na, látja?
Ím eljött a sztárok sztárja!
Bárki éhes kultúrára,
elkápráztatja Flórácska.
Ó, jaj, nem is epiláltam!
Csillószőrös maradt hátam…
Hát még hogyha lenne lábam
fizikai valójában…”

Azért is más ez a könyv, mint a többi, mert sehol máshol nem derül ki, hogy mi járhat egy olyasvalaki fejében, aki egy szűk nyilvános WC-ben próbálja egy még szűkebb nadrágból kiszabadítani magát sürgősen…

“…kib..nám, az egyszer biztos,
hogyha nem lennék tudatos

a környezet védelmére,
csak az Isten szerelmére
jöjjön már le ez a nadrág,
hadd ne mondjam, milyen anyját


annak, aki kitalálta,
holnaptól meg csak saláta!
Látszik a körfogatomon:
fogyasztói társadalom

áldozata vagyok, bocsi!
Mondom, holnaptól nincs csoki!”

Az állatiskola apraja-nagyja is csak itt tárja fel mélyen dédelgetett terveit, pl.

“Sün Sári a nevem, ki itt
és most még csak egy kis csitri,
de megnövök, és meglátod:
masszázsszalont fogok nyitni.

Nem kell hozzá semmi papír,
hozzám jár majd minden fakír.
Tesztvendégem volt a tapír,
azt mondta, hogy majd’ bekakil
.”

A Nem lesz ebből kalamajka című könyv sünije
A Nem lesz ebből kalamajka című könyv sünije

És az önvédelmi lehetőségeknek egy kivételes formája is felvonul, mert hát a nagyváros az olyan, hogy indokolttá teszi

“Sietek, mert mindjárt setét
lesz, és akkor meg aszongyák,

alábbhagy a közbiztonság.
Tart ettől a magamfajta,
sérült is a gatya rajta,
nagyváros ez, nem egy pajta.

De nem lesz itt kalamajka,
van nálam egy balalajka…”

És hogy mire jó, az is kiderül! Stb., stb…

Mi a célod a könyveddel? Lesz esetleg folytatása?

Konkrétan sorozatot tervezek, úgyhogy minden terv és remény szerint lesz folytatása. Ráadásul a másodikat az elsőhöz egész közeli megjelenéssel szeretném (november vége), dominánsan mikulásos-karácsonyos(nak tűnő) tartalommal.
A másodiknak az lesz a címe, hogy „Nem szokványos lány vagy néni, ez a tündér bizony férfi”.
A célom pedig egy, amolyan „just relax”-szerű üzenet. Az, hogy sokszor sokkal egyszerűbbek és könnyedebbek a dolgok, mint amilyennek gondoljuk őket, és hogy leginkább rajtunk múlik, és általunk jön létre minden. Az örömünk ugyanúgy, mint a nem-örömünk. Aztán azt is előszeretettel demonstrálom, hogy mennyire érdemes nyitott szemmel és füllel járni-kelni. Én eszméletlen nagy rajongója vagyok az arctalan tömegnek, amire ha kicsit is odafigyelünk, kiderül, hogy egytől egyig mekkora arcok tömegéből áll össze. És a legjobb sztorik tényleg ott hevernek a lábunk/szemünk előtt.

Mit üzensz az olvasóknak, miért olvassák el a könyvedet?

Azért, hogy érezzék jól magukat tőle. Engedjék meg maguknak ezt a luxust. Kicsit úszkáljanak velem együtt a magyar nyelv adta – szerintem bámulatos – lehetőségekben, és közben legyenek annak tudatában, hogy tulajdonképpen rengeteg mindent lehet és szabad. Szabad csúnyán színezni is például. Ki mondta, hogy muszáj a vonalon belül maradni? Vagy, hogy nem lehet hupikék a sün? Direkt nem frusztrálóan részletgazdagok a színezőink sem. Önfeledten nevetni is szabad, egyedül is, ha úgy jön ki a lépés. A szabályos szabálytalanságot és a komoly komolytalanságot szeretném a kezébe adni ezzel mindenkinek, aki érzi a hívást rá.

Karolin megkérdezte tőlem, miután elolvastam a könyvének az első részét, hogy hogyan határoznám meg a Nem lesz ebből kalamajka célcsoportját. Csak annyit tudtam mondani, hogy ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia! Ha jó kedélyű, akkor azért, ha bánatos, azért, ha fiatal, azért, ha idős, azért. Úgyhogy én már nagyon várom a megjelenést. Az én könyvespolcomon biztosan ott lesz egy dedikált példány belőle 😉

Ha Te is könyvet írsz, vagy blogot, esetleg honlapod van, vagy van bármilyen szöveged, és nem vagy biztos benne, hogy mindent helyesen írtál, akkor keress bizalommal, örömmel segítek!

Mosolygó-Marján Erzsébet (szerkesztő, korrektor)

Web: https://www.helyesenmagyarul.hu/
Facebook: http://fb.me/helyesenmagyarul
E-mail: info@helyesenmagyarul.hu
Telefon: +36 30 689 0211

Munkáim

Magyar helyesírás. Ne vesszünk el benne!

Mindannyian tudjuk, hogy nem egyszerű nyelv a magyar és a helyesírása is igen bonyolult. Ebben az “útvesztőben” szeretnék kis segítséget nyújtani cégtulajdonosoknak, íróknak, webshop-tulajdonosoknak és mindenkinek, akinek fontos, hogy a magyar helyesírásnak megfelelő irományok kerüljenek ki a kezei közül.

Már általános iskolás korom óta foglalkoztat a helyesírás. Az igazat megvallva, idegesítenek azok a feliratok, melyek nem a magyar helyesírás szabályainak megfelelően vannak írva. Emellett mindig is imádtam olvasni, amire egyre kevesebb idő jutott. Úgy gondoltam, hogy a helyesírást és az olvasást egyesítő korrektúrázást választom hivatásomul. Jó döntésnek bizonyult, hiszen már több mint tíz éve foglalkozom mindenféle írott szöveg magyar helyesírás szerinti javításával. Tíz év után útjára indítottuk a http://www.helyesenmagyarul.hu/ weboldalt és vele együtt ezt a blogot. Célom, hogy segíthessek mindenkinek, akinek szüksége és igénye van a helyesen megírt szövegekre.


A magyar helyesírás kezdetei

Többféle területen igyekszem hozzájárulni a szövegek magyar helyesírás szabályai szerinti közzétételéhez.
Egyrészt íróknak, cégeknek, weblap-tulajdonosoknak, bloggereknek segítek mindenféle írott anyag (könyv, tanulmány, weboldal, blogcikk, katalógus, hírlevél stb.) nyelvi ellenőrzésében. Ennek részleteit itt találjátok.

A webshop-üzemeltetők életét is igyekszem megkönnyíteni teljes körű webshop-gondozással. Ez nem szól másról, mint a termékek webshopba történő feltöltéséről, SEO címkékkel való ellátásáról, SEO szerinti leírások elkészítéséről, a megrendelő által megadott leírások magyar helyesírás szerinti ellenőrzéséről stb. A részletekről itt olvashattok.

Nagyon szívesen segítek magánszemélyeknek is, ha a magyar helyesírással kapcsolatos kérdéseitek vannak. Erre indítottam egy külön Facebook oldalt is, ahol nyugodtan feltehetitek a kérdéseiteket, igyekszem minél hamarabb megválaszolni őket.
Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy túl komoly ember, ezért nekik nem lesz meglepő, hogy ezen az oldalon nemcsak komoly, a magyar helyesírással kapcsolatos írásokat fogtok találni, hanem alkalmanként vicces bejegyzéseket, játékokat is hozok nektek, illetve hetente új fejtörővel érkezem.

Gondot okoz a magyar helyesírás?

Jó szórakozást kívánok mindenkinek!