Munkáim

Karmaváltás – egyedül három gyerekkel és az autizmussal Indiában

Hamarosan megjelenik Lohonyai Dóra Karmaváltás című könyve, mely ugyanezen cím alatt már nagy sikert aratott blog formájában. Aki a blogot olvasta és szerette, biztos, hogy nem fog csalódni a könyvben sem.

Azt tudjuk, hogy az Édesanyák sok mindenre képesek a gyermekeik egészségéért és boldogságáért. Lohonyai Dóra talán még ennél is többre, hiszen három gyermekével vállalta, hogy – egy indiai guru ígéretében bízva, miszerint karmaváltással segíteni tud a gyerekeknek – Indiába költözik, csak hogy autista gyermekeinek jobb, könnyebb élete lehessen.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én szerkeszthettem Dóra Karmaváltás című könyvét, így könnyű dolgom volt, mikor interjúkérdésekkel bombáztam, mert szerintem erről a „kalandról” ti is szívesen olvasnátok.

Lohonyai Dóra, a Karmaváltás című könyv szerzője
Lohonyai Dóra, a Karmaváltás című könyv szerzője

Kérlek, 2–3 mondatban mesélj magatokról, a helyzetetekről.

Három gyermekem van. A tizenegy éves Kíra autista, figyelemzavaros és tikkel, kilencéves öccse, Kende autista, enyhén értelmi fogyatékos, Tourette-szindrómás és figyelemzavaros. Kisöccsük, a nyolcéves Karsa tipikus fejlődésű, mégsem átlagos kisfiú. A velük való élet önmagában is mindennapos kihívás. Tizenkét éve nekik szentelem magam. Minden lehetséges „gyógyírt” kipróbáltam a gyógyíthatatlannal szemben, a kémiai anyagoktól a természetes szerekig, a mozgásterápiáktól a viselkedésterápiákig, a tudományostól az ezoterikusig mindent. Az egész autizmusról szóló irodalmat olvastam, szülőtréningekre jártam, éjjelente az internetet bújom immár több, mint 10 éve… megoldás után kutatva. Egy éve elváltunk a férjemmel.

Ha jól tudom, korábban médiaügynökséged volt. Miért döntöttél úgy, hogy teljesen feladod a munkát? Nehéz volt meghozni ezt a döntést?

Szeretek mindent jól csinálni, teljes erőbedobással. Három gyerek mellett egy céget nehéz úgy jól csinálni, hogy a gyerekekre is maradjon idő, figyelem. Hát még ha nehézségek merülnek fel a gyerekekkel… Tudatosan úgy döntöttem, beáldozom a szükséges időt, amíg a gyerekeknek szükségük van rám, akármeddig is tartson ez. Szerencsésnek mondhatom magam, mert hamar önálló és sikeres voltam, ezért ezt el is tudtam engedni, hogy fontosabb értékeknek éljek. Minden csak átmeneti az életben.

Mindannyian tudjuk, hogy az anyák mindenre képesek a gyermekeikért, de abban nem vagyok biztos, hogy bárki belemenne abba, hogy egy indiai guru karmaváltási ígéretében bízva kiköltözne Indiába. Téged mi befolyásolt a döntésedben?

Én elég szabad léleknek tartom magam. Már fiatal koromban is beutaztam a világot egyedül, 200 Dollárral a zsebemben és mindig minden jól alakult, megoldódott. Óriási bizalmam van a világban, a teremtőben (az emberekben már kevésbé). India a lehetőségen túl egy kalandnak tűnt. Úgy gondoltam, ha nem is sikerül a gyógyítás rész (a karmaváltás), csak nyerhetünk a kiköltözés által. Minden tapasztalat, hát még az intenzív élmények!

Mi volt a legnehezebb az indiai életben?

A legnehezebb az volt, hogy csak magamra számíthattam és a Teremtőre, ami egyúttal meg is erősítette a mi amúgy sem gyenge kapcsolatunkat. Továbbá nehéz volt teljes diszkrimináltságban élni egy ilyen nagyon más kultúrában, egyedül fehér nőként, furcsán viselkedő gyerekekkel. Nehéz volt és egyben nagy lecke is a teljes bizonytalanság, hogy mi lesz, hogy lesz, mikor lesz?

Dóra Indiában is barátokra talált.
Dóra Indiában is barátokra talált.

Melyik volt a legviccesebb helyzet a kintlétetek alatt, amin esetleg így utólag visszagondolva is jót mosolyogtok a gyerekekkel?

Az egész ottlétünk elég groteszk volt és humorérzék kellett, hogy meglássuk benne a jót, sőt élvezni tudjuk. Talán az volt a legmulatságosabb, amikor a templomban azt ajánlották, etessünk hangyát, mert az karmát old, segít a karmaváltásban. De szürreális volt az is, hogy a bérházunk ötödik emeleti teraszán majmokkal és egy Pakesz nevű patkánnyal osztoztunk.

A gyerekek szoktak mesélni az indiai élményeikről? Mi maradt meg leginkább bennük?

A gyerekek utálattal emlegetik Indiát, mégis csak úgy csillog a szemük, amikor az 5. emeleti bérház párkányán szaladgáló, patkányt evő majmokról mesélnek. Kíra lányom számára Shiva isten emlegetése mindennapos, Karsa teljes természetességgel játszik ma is „gurusat”, Kende fiam pedig hiányolja a riksázást. Az egész indiai kultúra mélyen a bőrük alá ivódott. Mai napig meg-megjelennek jellegzetesen indiai motívumok a játékukban (bengáli tigrisre vadásznak, maszalát főznek, riksával közlekednek… és természetesen IndiGo-val repülnek, miközben szankszrit mantrát mormognak).

Dóra, Kíra, Kende és Karsa Indiában
Dóra, Kíra, Kende és Karsa Indiában

Ne lőjük le a “poént”, hogy végül is sikerült-e a karmaváltás, amiért kiutaztatok, de azt elárulod, hogy miért kezdtél el erről a „kalandról” blogot írni?

Eleinte a családot, barátokat akartam a velünk történő eseményekről tájékoztatni, mert tudtam, egyedül 3 gyerekkel nem lesz erre időm külön-külön. Aztán ahogy minden hirdetés nélkül egyre többen érdeklődve olvastak és kaptam a sok pozitív és bátorító visszajelzést, lendültem be igazán. Azt hiszem, a magányomat is csökkentette, hogy írtam.

És miért döntöttél úgy, hogy könyv formájában is kiadod a történeteteket?

Évek óta gondolkodom rajta, hogyan lehetne az autizmust, mely egyre nagyobb mértéket ölt (már minden 100. ember autista valamilyen mértékben) a világgal megismertetni, hiszen a gyermekeimnek majd ebben a, nem elég toleráns világban kell élniük. Egyelőre az emberek, mivel az autizmus nem látszik a fizikai megjelenésen, csak „rosszul neveltnek” tartanak „minket” és sokszor Magyarországon is kiközösítve érezzük magunkat. Szeretném érzékenyíteni az embereket az autizmusra, hogy ezek a különleges, mégis nehezen beilleszkedő emberek elfogadottabbak legyenek a társadalom által. Mégis úgy éreztem, hétköznapi kínlódásaink senkit nem érdekelnének. Aztán a blog sikerén láttam, hogy mégis…, főleg egy ilyen egzotikus környezetben…

Kulisszatitokként elárulsz annyit, hogy lesz-e folytatása a Karmaváltás című könyvnek?

Tervezek újabb könyveket kiadni, nem biztos, hogy pont a Karmaváltás folytatásai lesznek, és tervezek újabb blogot írni, mert oly sokan kérnek rá.

Zárszóként mit üzensz az olvasóknak, miért vegyék meg a könyvedet?

Azt gondolom, a könyvem, bár a mi kis személyes történetünk és mindennapos együttélésünkről szól az autizmussal, sokaknak inspirációt és erőt adhat egy különleges és sokak számára elérhetetlen kultúrán keresztül. Legalábbis ezt a visszajelzést kaptam eddig róla azoktól, akik olvasták. Attól, hogy valakinek az életében megoldhatatlan probléma van, nem kell lemondani az élet élvezetéről, vagy csüggedni. Elég nézőpontot váltani és másik szemszögből szemlélni a helyzetet, ahhoz, hogy a megváltoztathatatlanban is megtaláljuk a humort és az örömet.

Lohonyai Dóra írói oldalát megtaláljátok a Facebookon, valamint a Karmaváltás című blog is olvasható az alábbi linken: https://karmavaltas.wordpress.com/

Ha Te is könyvet írsz, vagy blogot, esetleg honlapod van, vagy van bármilyen szöveged, és nem vagy biztos benne, hogy mindent helyesen írtál, akkor keress bizalommal, örömmel segítek!

Mosolygó-Marján Erzsébet (szerkesztő, korrektor)

Web: https://www.helyesenmagyarul.hu/
Facebook: http://fb.me/helyesenmagyarul
E-mail: info@helyesenmagyarul.hu
Telefon: +36 30 689 0211

Egyéb kategória

Édesapa mesél

Mit ad a mese a gyermeknek? És mit adhat nekünk, felnőtteknek?

Ebben a bejegyzésben egy kivételes embert szeretnék bemutatni nektek. Varga B. Árpád állami gondozott kisgyermekek között nevelő, másod- “szerelemállásban” meseterapeuta. Meseterápiákat tart gyermekeknek, valamint az Édesapa mesél Facebook oldalon oszt meg az olvasókkal kedves meséket, gondolatokat, érdekességeket.

Édesapa mesél
Édesapa mesél

Amikor gyermekünknek mesélünk (a megfelelő mesét meséljük, a megfelelő mesét hallja), észrevétlenül megtanul koncentrálni, figyelni, ami az értő olvasás egyik feltétele. Emellett mesehallgatás közben működik a gyermek fantáziája. Fantázia nélkül nincsenek érzelmek, sem gondolattársítások. A mesékkel kiválóan fejleszthető a gyermek szókincse, aki a történetek hallgatása közben öntudatlanul sajátítja el, miként épülnek föl a mondatok, a mondatok bekezdésekké, a bekezdések szöveggé.

A mese utat mutat, hogyan fedezze föl a gyermek az identitását és hogyan találja meg a helyét az életben.

Ez utóbbin keresztül (ami mindenkinek fontos) kapcsolja be a felnőttet a mese, a meseterápia. A segítségével például megláthatja az egyensúlyvesztést és (újra) egyensúlyba kerülhet az élete, rátalálhat az életcéljára, feloldhatja a félelmeit és megtalálhatja a megoldást az őt feszítő kérdésekre. „A mesék oldják, vigasztalják, megnyugtatják a gyereket. A belső kép ugyanis feldolgozás, indulatok, vágyak, szorongások, ismeretek feldolgozása” – írja Dr. Vekerdy Tamás. De ezzel a gyermeki lendülettel és hittel mindez a miénk, felnőtteké is lehet.

Gondolatok a meseterápiáról
Gondolatok a meseterápiáról

Miért, hogyan lehetséges mindez? „Minden élethelyzetben egy történetben vagyunk – s ha szerencsénk van, ez a történet a sajátunk.” Ha észrevesszük, hogy nem a sajátunk, akkor „átírhatjuk a történetet vagy átléphetünk egy másikba. A meseterápiában úgy segítjük ezt a folyamatot, hogy több síkon is kapcsolatot keresünk a hagyományban fennmaradt szövegekkel: élővé, sőt mindennapi gyakorlattá tesszük a történetekbe zárt üzeneteket. A cél nem más, mint megtalálni az egyetemes szellemi tanításokban azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek az egyént saját mintázatai alapján vezetik a rendezettség állapotához… A meseterápia mindazok számára lehetőséget nyújt önmaguk megtalálására és rendezésére, akik életük bármely szakaszában krízishelyzetbe kerültek: veszteségek, gyász, válás, magány, átmeneti vagy tartós egyensúlyvesztések esetén, párkapcsolati problémákban – pl. beteljesületlen szerelem, elhagyás és elhagyattatás, elengedni nem tudás, kapcsolaton belüli rivalizáció -, valamint kommunikációs nehézségekben és a szorongások oldásában.” (Boldizsár Ildikó)

Ha szeretnél többet megtudni a mesékről és a meseterápiáról, kérlek, keresd meg a Faceboookon Varga B. Árpád oldalát.

Ahhoz, hogy a mesék és a mesekönyvek nyelvileg is hibátlanok legyenek, én is hozzájárulok a munkámmal.